Uram, nagy volt a nyár,
és mind, mi évszakod,
s most ajtajánál toporog,
ki máskor őszi, rőt fasorban
hosszú sétákban elbolyong.
Uram, egy téli hónapot csak,
hogy beérjen szívem legbelül,
hogy mindig ébren, hosszan írva
fogjak naponta napjaimba, egyedül.
