Danyi Zoltán
DON QUIJOTE KÁVÉZIK
- Csupa sár, barátom, csupa rom
- körülötted a világ. Régi
- ismerősöd: leomolt a szélmalom.
- Ezen a szomorú ezredvégi
- hajnalon minden olyan kopott,
- színtelen. Ragály leng a szélben,
- barátom, a szolgád is elhagyott.
- Csak egyetlen dolog maradt: szépen
- gőzölgő reggeli kávéd az asztal
- közepén. Egyedül ez vigasztal.
- Tejet öntesz hozzá, friss tejet,
- elszopogatsz mellé egy kis szelet
- csokoládét. A dohányfüst köréd
- varázsolja az aranykor légkörét.
- forrás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
