Kurdi Imre
ADVENT
Nem, ez még nem a pokol, biztatod magad –
még csak a purgatórium. Hiába
bámulsz ki percenként az ablakon, ott is
csak didergő, csupasz fák, egy-két üres hinta
kóvályog a szélben. Nyugodtan
elhagyhatod. Húzd be inkább a függönyt,
úgy sincs most spektákulum, nincs
kegyelem. Idebent, igen, itt
az igazi horror, szórakozásnak, ha kell,
bámuld azt, az űrt, amelybe hasztalan
gyömöszöltél bele embereket, állatokat
és tárgyakat – be nem telt, csak eltűntek
hirtelen, benned kallódtak el, némelyik
örökre. Hát hagyd, legalább most az egyszer,
hogy utánuk zuhanj.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
