Kurdi Imre
ADVENT
Nem, ez még nem a pokol, biztatod magad –
még csak a purgatórium. Hiába
bámulsz ki percenként az ablakon, ott is
csak didergő, csupasz fák, egy-két üres hinta
kóvályog a szélben. Nyugodtan
elhagyhatod. Húzd be inkább a függönyt,
úgy sincs most spektákulum, nincs
kegyelem. Idebent, igen, itt
az igazi horror, szórakozásnak, ha kell,
bámuld azt, az űrt, amelybe hasztalan
gyömöszöltél bele embereket, állatokat
és tárgyakat – be nem telt, csak eltűntek
hirtelen, benned kallódtak el, némelyik
örökre. Hát hagyd, legalább most az egyszer,
hogy utánuk zuhanj.
Mestyán Ádám
AZ ÉSZAKI TARTOMÁNY
Köd száll és a tartomány
nem nézi tovább sovány népeit.
A katedrális, a plázák, a vonatsínek,
a lassan folydogáló eső,
a szőke, fáradt kisgyerekek.
Kifutópályára állnak a gépek.
Rozsdálló váz, fegyelem,
és a mellékutak
szótlan fakoronái.
Dobol az eső a bádogtetőn,
menetel egy céltalan hadsereg,
áru nélküli boltok,
kutyaugatás, konzervdobozok.
Alszik az északi tartomány
és álma hangtalan pusztaság,
tüskék, szél, vizes agyag.
Hogyan írjam újra az életem?
nem nézi tovább sovány népeit.
A katedrális, a plázák, a vonatsínek,
a lassan folydogáló eső,
a szőke, fáradt kisgyerekek.
Kifutópályára állnak a gépek.
Rozsdálló váz, fegyelem,
és a mellékutak
szótlan fakoronái.
Dobol az eső a bádogtetőn,
menetel egy céltalan hadsereg,
áru nélküli boltok,
kutyaugatás, konzervdobozok.
Alszik az északi tartomány
és álma hangtalan pusztaság,
tüskék, szél, vizes agyag.
Hogyan írjam újra az életem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
